Elhanyagoltam a blogomat...de zajlik azért az élet
Jelenlegi lelkiállapotomat jelentősen befolyásoló tényezők továbbra is ugyanazok, mint anno amiért elkezdtem írni a blogot.
Szabad -e beleszeretni valakibe, akibe már az elején tudja az ember, hogy nagyon nem kéne? Már a "kezdetektől" tudtam, hogy nehéz lesz elhatárolódnom a személyiségétől. Az idő meg csak dolgozik szépen. Megismertem közelebbről és elkezdett hiányozni ami nincs. Így jutottam még nagyobb kapcsolati válságba.
Az alany szintén a lehető legbonyolultabb élethelyzetben van. Nagyon hosszú kapcsolat, ami már házasság. A lelkem egy hullámon rezeg vele. Teljesen átérzem mit érez és miért. Arra vágyok amire ő is vágyik, és amit nem kap meg. Küzd valamiért amiért már nem érdemes. Elfogadni kellene, hogy lesz ahogy lesz.
Valahol lelki társam ő, de sok a különbség is. Kordában tudna tartani :D Holott pont tőle őrültem meg hónapokra, ami ijesztő méreteket öltött és neki hamarabb mint nekem. Azt vettem észre, hogy folyamatosan beszélek, kommunikálni akarok, ezáltal pedig érezni a "kapcsolatot". Úgy alakult, hogy neki ez sok lett.
Hogyan lett sok? Túl sokat adtam magamból ennyire egyszerű. Teljes mértékben magamat adtam, és annak a százszorosát is egyszerre. Most pedig elnémultam.
Az, hogy ő ezt látja - e, tudja - e, akarna - e bármit? Na ez itt a nagy kérdés. Nem tudom megítélni. Nem érzek most mást csak a feszültséget, a félelmet és a várakozást.
