Visszamentem ma, hogy beszéljünk...Hogy elmondjam, hogy rossz látni mikor fájdalom van a szemedben.
Nem arról van szó, hogy nem tudom elfogadni, hogy bajod van. Nagyon is átérzem. Túlságosan is.
Szeretném, hogy tudd, hogy értékes ember vagy, hogy ha magányosnak érzed magad, rosszul teszed! Sokan szeretnek és becsülnek azért, mert olyan vagy amilyen.
Talán tényleg az lenne a legjobb ha máshol lennék, és nem egy irodában veled. Nem tudom, mit veszel észre és mit nem, de jó ideje gyötrődök. Küzdök magam ellen és az érzéseim ellen, és ezt nem tudom hosszú távon még így csinálni. Bármikor képes vagyok beszélni, eddig azt hittem. Rá kellett jönnöm, hogy nem mindig vagyok a saját irányításom alatt, és ez egy új tapasztalás számomra. Amikor pedig telítődök az érzelmekkel, akkor van olyan mint mikor írtam neked a Battyhányiról és igen, sírtam és vártalak.
Annyiszor próbáltam "beszélni", de a vége csak az a válasz lett amit annyira jól ismersz: "semmi". És igenis a semmi nekem sokszor a minden.
Annyira jó, hogy olyan vagy amilyen vagy.
Ez a levél jelenlegi elgondolásom szerint csak akkor juthat el hozzád, ha már sikerült szóban elmondanom a dolgokat, és már nagyon nagyon öregek leszünk :) mazsolák
